A vallom�s

V�gre tal�lkoztak egym�ssal. Gy�ny�r� helyen voltak az erd�ben. Mintha el�re megtervezt�k volna a tal�lk�t, pedig a v�letlen m�ve volt. A leveg�ben �rezhet� volt a kett�j�k k�z�tti fesz�lts�g. A k�v�ncsis�g, a f�lelem, a v�gy illatai keringtek a leveg�ben. A t�j mag��rt besz�lt, egy r�gi, f�b�l �p�lt kis h�zik� kandik�lt ki a f�k s�r�j�b�l, mellette egy kis patak haladt a v�gtelenbe.

Tal�n a t�j, vagy az, hogy m�r r�gen nem lehettek egym�s�i, nem tudni, de v�gyakat �bresztett fel benn�k. M�g nem �rt�k el a fah�zik�t, meg�lltak nem sokkal el�tte, egy fa mellett. A fi� hat�rozott egy�nis�g volt. Szinte sodorta mag�val a l�nyt. Most is ekk�pp t�rt�nt. Szorosan megfogta a l�nyt �s m�lyen a szem�be n�zett. Ez volt a l�ny v�gzete. A s�t�t szemek szinte elnyelt�k. K�ptelen volt b�rmire is koncentr�lni. A fi� sz�p lassan megcs�kolta. A l�ny rab lett, a fi� rabja. A leveg� egyre csak forr�sodott kett�j�k k�r�l, szinte l�ngoszlopok vett�k k�r�l �ket. A l�nyban �si, vad �szt�n�k keltek �letre. A f�ldre l�kte a fi�t, aki meglep�d�tt egy pillanatra. A kocka megfordult, most a l�ny k�vetkezett. Szinte r�ugrott a fi�ra. Tudta mit kell tennie. A lehet� leger�szakosabban cs�kolta meg �t, de �gy, hogy m�g ne f�jjon. Majd beleharapott a sz�j�ba. �rz�kin, kecsesen mozgott p�rj�n. A v�r szinte forrt az ereiben, amikor a fi� k�jt�l eltorzult arc�t figyelte. V�gigsim�totta szerelme test�t, de most nem sietett �gy. Kedvenc testr�sze a fi� izmos hasa volt. Szinte izzott tekintete a h�vt�l. Feltolta szerelme p�l�j�t, �s v�gre el�t�nt a k�v�nt testr�sz. Apr� cs�kocsk�kat hintett p�rja k�ld�ke k�r�. A l�ny nyeregben �rezte mag�t eg�szen addig a pillanatig, m�g a fi� meg nem simogatta kebleit. El�sz�r fel, majd le, azt�n a k�rk�r�s mozdulatok j�ttek. T�vedett, m�ghozz� �ri�sit. A fi� er�sebb volt. A felismer�st�l reszketve gurult le a f�ldre. Remegett minden porcik�ja. Elvesztette a csat�t, de h�bor�t m�g nem. A fi� tudta ezt, �s ki is �lvezte �nz� m�don. A l�ny egy kell�kk� v�lt, egy j�t�kszerr�, ami a fi�t a boldogs�ghoz vezette.

 A N� maga volt a t�zvihar, ami felperzselte a fagyot a fi� sz�v�b�l. Elkezd�d�tt a v�gs�, mindent eld�nt� harc kett�j�k k�z�tt. El�sz�r a kezek �s az ajkak k�zdelme k�vetkezett. Nem volt olyan n�gyzetcentim�ter, amit ne j�rtak volna be ketten. A term�szet ruh�it viselt�k �s a legf�bb k�nyeztet�s mezej�re l�ptek. Gy�ny�r� pillanatokat �ltek �t, a l�ny m�gis agg�dott. F�lt att�l, hogy ez a pillanat hamarosan szertefoszlik, �s nem marad semmi, csak a nagy �ress�g. Kereste a fi� tekintet�t, hogy megnyugtassa mag�t, de nem tal�lta. Nem merte teljesen kit�rni a sz�v�t, nehogy �sszet�rj�k. Szerette a fi�t, nagyon is, pedig nem akarta, k�zd�tt minden porcik�j�val ellene, de v�g�l bel�tta, hogy ez nem olyan dolog, amit ir�ny�tani tudna. Megsz�letett benne a d�nt�s: mindent kock�ra tesz a fi� �rdek�ben, most el�sz�r ilyen szerelmes, �s tal�n utolj�ra. Kikapcsolta gondolatait, �s egyed�l a szerelm�re koncentr�lt.

A fi� eg�szen megmerevedett teste m�r v�rta a l�nyt, de p�rja tudta, hogy m�g nem j�tt el az a pillanat, mikor egyszerre �ldozhatnak a szerelem olt�r�n. Szerette volna el�tte sz�j�val k�nyeztetni szerelm�t. N�gyk�zl�b t�rdelt a fi� f�l�tt. Test�re finom cs�kokat lehelt k�zeledve a k�nyes testr�sz fel�. A fi� k�ny�rg� pillant�ssal n�zett bele a l�ny szem�be, de � gonosz volt, s nem engedett neki. Fokozta az �lvezeteket, mindent hajland� volt meg�rinteni, de p�rja f�rfiass�g�hoz nem ny�lt. A fi� sz�j�t m�ly s�hajok �s k�jes ny�g�sek hagyt�k el. Most m�r nem k�nozta tov�bb szerelm�t �s engedett neki. El�sz�r a v�g�t vette a sz�j�ba, majd figyelte p�rja reakci�it. A l�ny tov�bb haladt. Ajkai k�r�lvett�k szerelme p�nisz�t. Vigy�zott p�rj�ra, tudta, ha nem figyel el�gg�, egy rossz mozdulat, �s f�jdalmat okoz. Az erd�t hatalmas ki�lt�s zengte be. A l�ny boldog volt, �r�m�t okozott kedves�nek.

Miut�n feleszm�lt m�mor�b�l a fi�, megfigyelte az el�tte t�rdel� l�nyt. Gy�ny�r� l�tv�ny t�rult el�. Kecses alakja volt, de nem volt t�r�keny, mint egy v�za. Ellenkez�leg, sug�rzott az er�t�l �s a hat�rozotts�gt�l. Nem tal�lkozott m�g ilyen l�nnyal �s ez elb�v�lte. M�g a sz�lt�l is �vni szerette volna, holott az esze tudta, � nem az a l�ny, akit v�deni kell, vagy hagyn� mag�t. Szeretett volna mindent megadni neki. Egyre fokoz�dott benne a v�gy, hogy birtokolja szerelm�t. Elindult h�t megh�d�tani, ez�rt h�t�ra fektette a l�nyt. A kezek a selymes b�rt simogatt�k. Alig tudott mag�n uralkodni, mikor a halk, erotikus s�hajokat hallotta. Szinte felfalta a l�nyt, olyan er�szakosan akarta �t. M�r �rezte a bel�le �rad� forr�s�got. A l�ny eltolta mag�t�l. Nem engedte, hogy a fi� tov�bb folytassa. Er�sen megfogta a kez�t, �s bele�lt az �l�be. Egybeolvadtak a term�szettel �s egym�ssal. Forgott k�r�l�tt�k a vil�g. A temp� egyre gyorsabb volt, g�rcs�sen szor�tott�k egym�st. Minden izmuk g�rcsbe r�ndult. S�hajaik arr�l �rulkodtak, hamarosan v�ge a gy�ny�rt hoz� pillanatnak. Egy tucat mad�r sz�llt fel a szemk�zti f�r�l. Most m�r minden csendes volt. �jra nyugalom sz�llt a vid�kre.

 A fi� �s a l�ny lassan fel�lt�ztette egym�st. Fontosak voltak egym�snak, �s ezt tudatt�k is egym�ssal szavak n�lk�l. K�zen fogt�k egym�st, �s �gy s�t�ltak tov�bb az erd�ben. Nem sz�ltak egy sz�t sem, hallgatt�k egym�s sz�vver�s�t. A fi� nagy leveg�t vett �s meg�llt. A l�ny k�rd�n n�zett a szem�be. �tkarolta p�rj�t, a f�l�hez hajolt, �s suttogva annyit mondott: „szeretlek”. A l�ny nem sz�lt semmit, nem tudta kimondani. De a fi� nem ijedt meg, megism�telte m�g egyszer, de most hat�rozottabban �s hangosan: „ Szeretlek ”. A l�ny les�t�tte a szem�t, �gy �rezte, nem tudja kimondani. K�l�n�s �rz�s fogta el, nem akarta elvesz�teni, ez�rt belen�zett p�rja szem�be, �sszeszedte az �sszes erej�t, �s kimondta a b�v�s sz�t. Boldog volt, hiszen siker�lt neki. A fi� nem sz�lt semmit, csak mosolygott. Megcs�kolt�k egym�st.